•  
    • Fenomena – A Világ, ahogy mi látjuk.
    • Fenomena – Mert Te is egy jelenség vagy.
    • Fenomena – Egyedi, mint mi, nők, mindannyian
    • Fenomena – Nőiesen okos, okosan nőies
728 x 90

Mindjárt jövök- abszurd játék

Új bemutató a Kazán István Kamaraszínházban.

Kriszt László rendezőtől, megszokhattuk, hogy amikor színpadra állít egy színdarabot, akkor mindig érdekfeszítő előadás születik. Nemrég jártunk a Fészek Művészklubban az új bemutató próbáján.
- Két várakozó ember, a machinátor, egy fiú és egy bábu, össze is foglaltam a darabot!
Ami a szereplőket illeti, igen, lényegében ennyi. Ami a darab üzenetét illeti, az előadás sokkal összetettebb, sokkal mélyebb, sokkal messzebbre mutat. Lényegét tekintve, az előadás az ember és az Isten közti kapcsolat elvesztéséről szól. Szembesíti az embert, létének kilátástalanságával, hiszen életének szinte semmilyen „nagy” kérdésére nem tudja megadni a kielégítő választ. A mindenkori ember, mivel elvesztette kapcsolatát teremtőjével, csak bolyong az őt körbe vevő világban. Vár valamilyen „nagy” megváltásra de, nem adatik meg neki. Ennek az elvesztett emberi létnek alapkérdéseit  állítja a néző elé a darab.
- Milyen rendezői felfogásban láthatja a nagyérdemű?
Anélkül hogy megadnám azt a végső konklúziót amelynek, az előadásnak lesz majd a feladata, röviden összefoglalva: Lulu és Lili régóta téblábolnak egy fa előtt és várnak valakire. Lili talál egy régi könyvet, melyben szintén két ember várakozik. Micsoda véletlen! Igazából, időtlen idők óta várakoznak, de akit várnak, az nem érkezik meg, csak  annyit üzen, „Mindjárt jövök”! Várakozásuk alatt viszont, megjön a machinátor, aki megváltó perspektívát kínál, de a saját útmutatásait, sem érti. Ez a karakter szokott egyébként feltűnni a káosz felé haladó világban, mint /hamis/ megváltó, de a megoldás helyett, csak még nagyobb káoszba taszítja az emberiséget. Lulu és Lili még is, kitartóan /mást nagyon nem is tehetnek/ várakozik, mert ez a várakozás ad nekik reményt, a jövőt illetően. S hogy ki, Lulu és Lili, a machinátor, a néma bábú, s hogyan alakul a várakozásuk, az kiderül az előadásból.


- Nagyon érdekes fényhatásokat láttam, mit szimbolizál ez az egyedi világítás?
Maga a történet, sötétben játszódik, s csak a kicsi lámpások teszik láthatóvá a történteket. Ahogy „És a világosság a sötétben fénylik, de a sötétség nem fogadta be azt” Jn: 1,5 Bibliai igeszakaszában olvasható, a mindenkori ember lényegében a sötétben tapogatódzik, s csupán csak ez a, „éppen hogy” látható fény maradt mindössze a birtokában. De talán, pont ez a kicsi fény teszi lehetővé, hogy a későbbiekben megtalálja az örök fényt, a szívében, a lelkében, az értelmében.
- A másik, ami végtelenül tetszett, hogy amikor a két várakozó találkozik a hírhozóval, mindig álarcot viselnek, mit szimbolizál ez?
Az ember, az egyedül létéből fakadó elmagányosodásával, álarcot /persona/ visel, amikor pedig megadatik, az a nagyon ritka történelmi pillanat hogy tiszta szívvel, őszintén önmagát adja, /hiszen az őt körbe vevő világ súlya okán kényszerítve van/, akkor a legfontosabb pillanatokban minderre képtelen. Ebből következik, hogy amíg nem tudja önmagát adni, amíg nem tud /Ady szavaival/ nagybetűs EMBER lenni, addig nem találhatja meg, életének nagy, sorsdöntő válaszait sem, mindegy hogy egyénről, közösségről vagy nemzetről beszélünk.


- Kiket fog látni a közönség az előadásban?
2018-ban végzett színészek játsszák a szerepeket, mint: Lili: Gunyecz Anna, Lulu: Faltusz Alexandra, Machinátor: Vári Kálmán, Fiú: Illés Tamás. A közreműködők tavaly végeztek a Mindenki Színháza színészképző stúdiójában és mindannyian tehetséges, elhivatott fiatalok. Véleményem szerint, ha hosszútávon ugyanilyen elszántsággal és szorgalommal fogják művelni, ezt az igen csak nehéz pályát, akkor még sokat fogunk róluk hallani. A további közreműködők pedig: zene L-Fly Music, grafika: Pásztor Attila, fotó Telegdy István, kamera-vágás: Kárer László, online: Vég András.
- Beszélgetésünk vég felé, mit szeretne elmondani a darabbal kapcsolatban?
Ez a darab, nagyon mély, egzisztenciális kérdéseket boncolgat, ezzel együtt hihetetlenül nehéz ennek a mondanivalónak a néző részéről való befogadása.
Hiszen mint már említettem, nem kisebb kérdéseket vet fel, mint az emberi lét nagy kérdéseit. Igyekeztem aktualizálni, hogy újra „lét-kérdésként” hasson az előadás központi üzenete a leendő nézők felé, s ha majd, e kérdéseket felteszik és magukkal viszik az előadást követően, akkor elértem a rendezői célomat.
- Aki pedig többet szeretne megtudni az előadással kapcsolatban, az látogasson el a www.kazanistvankamaraszinhaz.hu oldalra!

Fotó: Telegdy István